püspökök

Püspökök a keresztény egyházakban a legmagasabb rendű szolgálattevők közé tartoznak, akik egy meghatározott egyházmegyét vagy területet vezetnek. A magyar nyelvben a püspök a bishopnak megfelelő rangú személy, és a püspökök kifejezés a pozitív értelemben vett közösségi vezetőket foglalja magában. Okkal tekintik őket az apostoli utódlás közvetlen folytatójainak, akik hitüket és tanításukat őrzik a saját egyházmegyéjükben.

Fő feladataik közé tartozik a diocese pasztorális vezetése, a papi hivatások gondozása, a szentségek szolgáltatása és a hitoktatás szervezése. A püspök liturgikus vezetőként a saját egyházmegyéjében végzi a megerősítés (konfirmáció) és más szentségek gyakorlását, valamint döntéseket hoz az egyházmegye adminisztrációs ügyeiről és közösségi életéről. Tagjai lehetnek törvényes joghatósággal rendelkező papok, szerzetesek és vallási közösségek; részt vesznek a helyi és országos egyházi tanácsok munkájában.

Kinevezésük és jogi helyzetük hagyományonként eltérhet. A katolikus és sok keleti hagyományban a püspök általában a pápai kinevezés vagy jóváhagyás útján kerül a szolgálatba, és saját egyházmegyéje fölött gyakorol rendes jogkört. A püspöki közösség tagjaiként részt vesznek a püspöki kart (College of Bishops) munkájában és a Magyarországon működő püspöki konferencia, amely közös álláspontokat dolgoz ki a hit- és közélet kérdéseiben.

Historikusan a püspökök szervezetet alkotva járultak hozzá a keresztény hit terjesztéséhez és a társadalmi élet alakulásához, különösen a középkorban és a modern időszakban. Ma a püspökök továbbra is közösségépítő és tanító szerepet töltenek be a helyi egyházban és a szélesebb társadalomban.