Oviparitás

Oviparitás, vagy tojásban fejlődés, olyan szaporodási mód, amelyben az utódok a tojásokban fejlődnek ki, és a tojásokat a szülő a környezetbe rakja vagy leejti. A megtermékenyítés lehet belső vagy külső; a fejlődés általában a tojásban történik, amelynek tápanyagellátását a sárgája biztosítja. A tojások fejlődése érzékeny a környezeti tényezőkre, és többnyire az embriók a héjon és a magban megkülönböztetett membránokon keresztül oxigént és vizet cserélnek.

Az oviparitás a gerincesek között széles körben elterjedt: a madarak túlnyomó többsége, a legtöbb hüllő és számos halfaj, kétéltűek is gyakran petesejteket hordanak, illetve a monotremák (például a kacsacsőrű emlős és a kardcsőrű echidna) is tojásban szaporodnak. Az ízelskábúak, rovarok és sok más gerinctelen is elszokott tojást rakni. A megtermékenyítés módja fajonként változik, és egyes csoportokban külső megtermékenyítés, másokban belső megtermékenyítés a jellemző.

Az embrionális fejlődés általában a tojásban zajlik, amelynek belső része a sárgájából származó tápanyagokkal látja el az embriót. Az amnion, chorion és allantois nevű membránok a fejlett emlősök placenta nélküli rokonszerkezeteihez hasonlóan szolgáltatják, és a tojás héja lehet kemény vagy lágy, attól függően, hogy milyen környezetbe kerülnek a petesejtek.

Összefoglalva, az oviparitás a tojásban való fejlődésre támaszkodik, előnyös lehet nagy populációk létrehozásához és alacsony anyai közvetlen terheléshez, de fokozott kockázatot jelent a környezeti tényezőkkel szemben.