Oldószer

Az oldószer olyan folyadék, amely kémiai vagy fizikai hatás révén más anyagokat oldható állapotba hoz, és gyakran oldószerként használják különböző ipari és laboratóriumi folyamatokban.

Két fő csoportja a szerves oldószerek és a víz. Szerves oldószerek közé tartoznak például az acetone, etanol, metanol, toluen, xilol, hexán, DMF és DMSO. Vízzel pedig poláris anyagok oldása érhető el, ezért a víz a leggyakoribb oldószer számos folyamatban.

Jellemzői közé tartozik a poláris vagy apoláris jelleg, a párolgási sebesség és a forráspont, valamint az oldási hatékonyság különböző anyagokkal. Ezek a tulajdonságok határozzák meg, hogy egy oldószer mely anyagok feloldására alkalmas, és milyen környezetben használható.

Széles körben alkalmazzák festékek, lakkok, ragasztók, tinta- és tisztítószer-előállításban, laboratóriumi oldószerként és gyógyszeripari gyártási folyamatokban. A kiválasztáskor figyelembe veszik a céloldást, a toxicitást, a gyúlékony tulajdonságot és a környezeti hatásokat.

Biztonság és környezet: sok oldószer gyúlékony és mérgező lehet, expozíció belélegzésével vagy bőrön át károsodhat. Szükséges a megfelelő tárolás, szellőzés és személyi védőfelszerelés. Környezetvédelmi szempontból a VOC-kibocsátás és a hulladékkezelés fontos tényező; gyakran előírják a gyűjtést és újrafelhasználást vagy speciális ártalmatlanítást.

Szabályozás: az EU-ban a REACH és a CLP szabályozások alatt történik a gyártás és forgalmazás, valamint a biztonsági adatlap (SDS) kötelező megadása. Összegzésként az oldószerek nélkülözhetetlenek, de használatuk gondos kockázatértékelést igényel.