Növénykárosodás

Növénykárosodás a növények vitalitásának és termésképességének csökkenése olyan tényezők hatására, amelyek közvetlenül vagy közvetve befolyásolják a növény növekedését. A károsodás lehet biotikus (például kártevők, kórokozók) vagy abiotikus (például szárazság, fagy, sózás, tápanyaghiány) eredetű, és gyakran komplex kölcsönhatások eredménye.

Biotikus okok közé tartoznak a kártevők (rovarok, atkák, nematódák) és kórokozók (gombák, baktériumok, vírusok, oomycéták). Abiotikus okok közé sorolhatók a víz- és tápanyaghiány vagy -túladagolás, hőstressz, túlzott sózás, gyökérszigetelés, légköri szennyeződés és vegyi anyagok terhelése.

Jelek lehetnek a levelek sárgulása vagy elhalása (chlorózis és nekrózis), hervadás, visszamaradt vagy torzult növekedés, gyökér- vagy szárelhalás, valamint helyi tünetek például foltosodás vagy fehér lisztes bevonat. A diagnózishoz szemrevételezés és történeti adatok mellett szükség esetén laboratóriumi vizsgálatokra és kártevő- vagy kórokozó-szűrésre is sor kerül.

Menedzsment és megelőzés: IPM-elvek szerint végzett megfigyelés és beavatkozás, küszöbértékek alkalmazása. Különféle kulturális gyakorlatok segítik a növény egészségét: megfelelő öntözés és vízvezetés, jó talaj- és tápanyag-ellátás, beteg növényi részek eltávolítása, ellenálló fajták használata, megfelelő ültetési gyakorlatok. Biotikus károsítók esetén célzott, környezetbarát módszerek és rotáció a rezisztencia megőrzésére. Szükség esetén növényvédő szerek használata a környezeti hatások minimalizálása érdekében.

Az értékelés és beavatkozás fontos eleme a gazdasági és ökológiai hatás minimalizálása, mert a növénykárosodás megfelelő azonosítása és kezelése növeli a termesztésbiztonságot és a minőséget.