Népmondákban

Népmondákban a magyar néphagyomány egyik alapvető elbeszélő formája jelenik meg. A népmondák olyan hagyományosan továbbított történetek, amelyek gyakran helyhez, személyekhez vagy konkrét eseményekhez kötődnek, ugyanakkor a valóságos keretet tágítja a mítikus vagy csodás elem. A mondák gyakran úgy szólnak, hogy egy adott helyen vagy közösségben történt dologról számolnak be, és céljuk lehet az eredetmagyarázat, a közösség történelmi emlékének megőrzése vagy egyszerű szórakoztatás.

Jellemző témakörök közé tartoznak az eredetmagyarázatok (például egy-falu vagy nevezetes természeti képződmény neveinek magyarázata), helyi szentek és hősök történetei, bűbölygyógyítások, csodás események vagy találkozások a természetfelettivel. Gyakori a helyszín-orientáltság: a falu, a hegy, a folyó vagy egy különleges tárgy áll a történet középpontjában. A mondák gyakran keverik a történelmi memóriát a mitikus elemekkel; időnként bizonyos események vagy alakok utólagos megidézésével formálják a helyi identitást.

Funkciói közé tartozik a közösség történeti tudatának megtartása, erkölcsi vagy társadalmi üzenetek átadása, valamint a helyi identitás megerősítése. Gyakran történetmesélési események, gyűjtésük pedig a 19–20. századi folklorisztikai munka része volt, amikor kutatók rögzítették és rendszerezve közölték őket. Népmondákban tehát a múlt és a képzelet határán alakítják a közösségi emlékezetet és a helyi kultúra sajátságait.