Nyereségessége

Nyereségessége egy vállalat vagy projekt képességét jelzi, hogy nyereséget termel a tevékenysége során. A nyereségesség nem csak az abszolút nyereség mennyiségét mutatja, hanem annak viszonyát a bevételekhez, a költségekhez és a felhasznált tőkéhez.

A nyereségesség gyakorlati mérésére több mutató létezik. A nettó nyereség aránya (nettó nyereség/bevétel) a bevételhez viszonyított nyereséget mutatja. A bruttó nyereség aránya (bruttó nyereség/bevétel) a termelési hatékonyságot jelzi. A ROA (return on assets) a nettó nyereséget viszonyítja az összes eszközhöz, így a tőkefelhasználást méri; a ROE (return on equity) pedig a saját tőkére vetítve mutatja a nyereségszerzési hatékonyságot. Az EBITDA-margin az adózás előtti eredményet, kamatok és értékcsökkenés nélkül viszonyítja a bevételhez. Ezek a mutatók segítenek összevetni a vállalatokat és értékelni a hatékonyságot.

A nyereségességet több tényező befolyásolja: árképzés, költségszerkezet, termék- vagy szolgáltatás mix, gyártási és működési hatékonyság, piaci kereslet, versenyhelyzet, méretgazdaságok és tőkebefektetések hozadéka. Fontos szerepe van a stratégiai döntéseknek és a külső környezetnek is.

Korlátai közé tartozik, hogy a nyereségesség mutatói könyv szerinti eredményeket használnak, amelyeket befolyásolhatnak adózási és számviteli elvek változásai, egyszeri tételek torzíthatják az értékeket, és iparáganként nagy különbségek adódhatnak.

A nyereségesség javítása érdekében a vállalatok költségcsökkentést, árstratégia finomítását, termék- vagy szolgáltatás mix optimalizálását, működési hatékonyság növelését, eszközök jobb kihasználását és finanszírozási szerkezetük optimalizálását alkalmazhatják.