Nyelvezete

Nyelvezete vagy stilisztikai jellemzői az adott beszélő vagy író nyelvhasználatának azon elemeit foglalják magukba, amelyek a kommunikáció célját és közönségét tükrözik. A nyelvezet magába foglalja a választott szókincset, a mondatszerkezeteket, a nyelvtani formákat, a hangnemet és a ritmust, valamint a retorikai eszközök (például metaforák, ironikus fordulatok) használatát. Így egy személy vagy szöveg nyelvezete helyzetenként eltérő lehet: formális vagy informális, köznyelvi vagy szaknyelvi, regionális vagy társadalmi variánsokat mutathat.

A nyelvezet a beszéd vagy írás keretei szerint különböző regiszterekben nyilvánul meg: formális és informális nyelvhasználat, köznyelvi és szakmai nyelv (szaknyelv), regionális vagy társadalmi variánsok. A nyelvezet azonban nem fix, változik a beszélő kontextusa szerint: a cél, a közönség, a médium, a társadalmi identitás és a helyzet mind alakítják. A regiszterváltozások és a stilisztikai alkalmazkodás gyakori részei a nyelvhasználatnak.

Kutatása során a stilisztika és a szociolingvisztika a nyelvi jegyek összetevőit vizsgálja, hogy megértsék a beszéd vagy írás célját, hatását és a társadalmi identitást hordozó jelzéseket. Gyakorlati jelentősége van például az írott és a beszélt kommunikáció tervezésében, az oktatásban, s a médiakommunikációban és a technológiai nyelvi eszközök fejlesztésében.