Monocitákból

Monocitákból olyan sejtek és sejttípusok alakulhatnak ki, amelyek a monociták differenciálódásával jönnek létre. A monocitáris lineage magába foglalja a makrofágokat, a dendritikus sejtek egy részét és az osteoklasztokat. A keringő monociták a szövetekbe vándorolva különböző feladatokat látnak el: a makrofágok fagocikálnak és részt vesznek a gyulladásos válasz kialakításában, a dendritikus sejtek antigéneket prezentálnak, ezzel aktiválják az adaptív immunválaszt, az osteoklasztok pedig a csontfelszín reszorpciójáért felelősek. Fontos megjegyezni, hogy nem minden szöveti makrofág származik monocitákból; egyesek embrionális eredetűek és önfenntartóak.

Fejlődésük a csontvelőben kezdődik: hematopoietikus őssejtekből alakulnak ki monocyták, amelyek a véráramba kerülnek. A differenciálódást elsősorban az M-CSF (CSF-1) és GM-CSF növekedési faktorok szabályozzák. A klasszikus és a nem klasszikus monociták két fő alpopuláció, amelyek különböző módon jutnak be a szövetekbe, és különböző szerepeket töltenek be a gyulladásos és rendező folyamatokban.

Funkciók: a monocitákból származó sejtek fő feladata a fagocytózis, elhalt sejtek és kórokozók eltávolítása, valamint a gyulladás szabályozása. Makrofágok a helyszínen aktív patogénfertőzésekben vesznek részt és citokineket termelnek; a dendritikus sejtek az antigének bemutatásával aktiválják a T-sejteket; az osteoklasztok a csontanyagok reszorpcióját végzik.

Klinikai vonatkozások: a monocitáris lineage aktivítása és túlműködése hozzájárulhat krónikus gyulladásokhoz, érrendszeri betegségekhez és más patológiákhoz. Bizonyos terápiák célzottan befolyásolják a monociták vagy a szöveti macrophage populációk aktivitását, például CSF‑1R-inhibitorokkal. Fontos megkülönböztetni, hogy a szöveti makrofágok egy része embrionális eredetű, és önfenntartó is lehet, ezért nem feltétlenül származik monocytákból.