Mikrohullámú

A mikrohullámú kifejezés az elektromágneses sugárzás azon tartományára utal, amelynek hullámhossza körülbelül 1 métertől 1 milliméterig terjed. Ennek frekvenciája körülbelül 300 MHz-től 300 GHz-ig van. A mikrohullámú sugárzás a rádiófrekvenciás spektrum egy részét képezi, és nem ionizáló jellegű. A mindennapi nyelvben a kifejezést gyakran olyan eszközökhöz vagy jelenségekhez kapcsolják, amelyek ezt a tartományt használják, például a mikrohullámú sütőkre vagy a rádiókommunikációra utalva.

Mikrohullámú sugárzás kölcsönhatása a anyaggal többféle lehet. Vízben gazdag anyagok esetében dielektromos veszteségek révén alakul ki felmelegedés, amely a dipólusok elfordulásán alapul. Emiatt a mikrohullámú sütőkben az élelmiszer felmelegedése gyakran a vízmolekulák mozgásából ered. A 2,45 GHz-es sáv különösen elterjedt az otthoni sütőkben, ezt az ISM (Industrial, Scientific and Medical) sávban engedélyezik használni.

Széles körben használják a kommunikációban és a radar rendszerekben is. A mikrohullámú tartomány kulcsfontosságú a vezeték nélküli összeköttetésekben, például műholdas összeköttetésekben, továbbá különféle rádiófrekvenciás alkalmazásokban, laboratóriumi és orvosi eljárásokban. A mobilkommunikációban a 5G technológia részben a mikrohullámú tartományban, mm-hullámokban használja a nagy sávszélességet.

Historikusan a mikrohullámú sugárzás elméleti alapjait James Clerk Maxwell és Heinrich Hertz kísérletei adták. A modern iparban a mikrohullámú technológiákat a második világháború utáni évtizedekben alkalmazták széles körben: a mikrohullámú sütőket az 1940-es és 1950-es években kezdték forgalmazni. Biztonsági és szabályozási területen a mikrohullámú készülékekre vonatkozó előírásokat IEC, FCC és más hatóságok alakítják ki, a figyelem pedig a hőhatások és a nem megfelelő expozíció elkerülésére irányul.