vízmolekulák

A vízmolekula (képlet H2O) egy oxigén- és két hidrogénatomból álló kovalens kötésű molekula. A molekula geometriája görbe: az O–H kötések által bezárt szög körülbelül 104,45 fok. Az oxigénnek két nem kötő elektronpárja van, ezért elektrongeometria tetraéderes, de a molekuláris geometriát a két szabad pár torzítja.

A víz rendkívül poláris anyag, mert az oxigén erősen vonzza a kötő elektronokat, így a molekula dipólussal rendelkezik. Ennek köszönhető a hidrogénkötések kialakulása a vízmolekulák között, amelyek erősek és kiterjedtek. A hidrogénkötések miatt a víz magas párolgási hővel, nagy felületi feszültséggel és kiváló oldószer-tulajdonságokkal bír, különösen poláris és ionos anyagok esetében.

Fizikai tulajdonságai közül kiemelkedő a folyékony víz szobahőmérsékleten, a sűrűség 1 g/cm3 közelében. A víz hőkapacitása magas, ezért jól tárolja a hőt. A jég sűrűsége kisebb, mint a folyékony vízé, ami a jégképződéskor bekövetkező térfogati növekedéssel magyarázható. Az autoprotolízis révén a víz kissé gyenge sav-bázis tulajdonságokkal bír: 2 H2O ⇌ H3O+ + OH−.

A víz a Föld leggyakoribb folyadékközege, nélkülözhetetlen a lemez- és biokémiai folyamatokhoz. Oldószerként számos iont és molekulát old meg, és kulcsszerepet játszik a biológiai remodelingben, körforgásokban és környezetvédelmi folyamatokban. Izotópváltozatai közé tartozik a deutériumizált D2O is.