Memóriahatékonyság

Memóriahatékonyság vagy memory efficiency azon képességet jelenti, hogy egy számítógépes rendszer vagy szoftver a rendelkezésre álló memóriát minél hatékonyabban használja fel a feladatok végrehajtása során. Célja a memória-lábnyom csökkentése anélkül, hogy jelentősen megnőne a futási idő vagy kompromisszumot kellene kötni a funkcionalitásban.

Mérőszámok közé tartozik a memória-lábnyom (memóriafelhasználás), a csúcs memóriaigény, a gyorsítótár-hatékonyság (cache-használati arány) és a memóriafragmenáció mértéke. Emellett fontos a memória-sávszélesség kihasználása és az energiafogyasztás, különösen mobil vagy beágyazott rendszerekben.

A memóriahatékonyságot befolyásoló tényezők közé tartozik az adatszerkezetek és algoritmusok megválasztása, a memóriaallokátorok hatékonysága és a memória-hozzáférés helyi voltának kiaknázása (cache-lokalitás). Gyakran alkalmazott technikák a tömörítés, adatok részhalmazokra bontása (streaming vagy chunk-alapú feldolgozás), memória-poolok használata, és a felesleges adatmásolások elkerülése.

Gyakorlati szempontból a fejlesztők gyakran kerülnek a teljes memória betöltésétől, előnyben részesítve a lazy loadingot vagy a beágyazott, streaming feldolgozást. A programozási nyelvek és futtatókörnyezetek szintjén a garbage collector viselkedése, a move-sémák és a hatékony adatátalakítások mind befolyásolják a hatékonyságot. Megfelelő mérőeszközökkel és profilozással azonosíthatók a memória-szivárgások és a memóriahibák, melyek javíthatók.

Összegzés: memóriahatékonyság a memóriahasználat és a hozzáférés hatékonyságának, valamint az energiafogyasztás közti optimális egyensúly megteremtéséről szól a feladat teljesítése során.