Lerakódásnak

Lerakódásnak vagy lerakódás (lerakódási folyamat) a folyamatot jelenti, amely során anyagok elraktározódnak, leülepednek vagy egy felületen, közegben felhalmozódnak. A kifejezés általános, több tudományterületen használatos, és lefedi a fizikai, kémiai, geológiai és biológiai lerakódások sokféle formáját.

Geológia és geochémia területén a lerakódás ásványi anyagok oldatból történő kiválásával vagy üledékek felhalmozódásával jár. Ennek során ásványi rétegek képződhetnek, illetve kőzetek alakulhatnak ki. Gyakori példák a tengervízben kiváló karbonátos lerakódások, a barlangi sztalaktitok és mészkőbarlangok képződése.

Kémiai és fizikai vonatkozásban a lerakódás olyan oldatból váló szilárd anyagképződést jelent, amelyet oldhatatlanná váló vegyületek kristályosodása és aggregációja kísér. Ehhez hozzájárul a telítettség állapota, hőmérséklet, nyomás, pH, oldott ionok összetétele és szennyeződések.

Biológiai és orvosi értelemben a lerakódások szerepet játszanak normál fiziológiában és patológiában egyaránt. Például érfali lipid- vagy kalcium-lerakódások alakulhatnak ki (atherosclerosis); vesekő vagy epekő képződhet kristályok lerakódása miatt; pigment- vagy bilirubin-lerakódások is előfordulhatnak szövetekben.

Folyamatközpontú megközelítésében a lerakódás során kiülepedés, nucleáció és növekedés zajlik, amelyet külső tényezők, például folyadékáram, oldat összetétele és felületi tulajdonságok befolyásolnak. A lerakódások megfigyelése és kezelése gyakran kémiai, geológiai vagy orvosi módszerekkel történik, például képalkotással, histológiával vagy terápiás beavatkozásokkal.