histológiával

A histológia a szövetek mikroszkopikus felépítését és működését vizsgáló biológiai tudomány. Célja a sejtek, szövetek és őket alkotó struktúrák közti kapcsolatok megértése, valamint a szövetek funkcióinak leírása.

A vizsgálat alapelve a mintaelőkészítés: fixálás, beágyazás paraffinba, vékony metszetek készítése és festés, amelyet fény- vagy elektronmikroszkópos vizsgálatban értelmeznek. A preparátumokat általában átláthatóvá teszik, mikroszkóp alatt azonosítják a sejttípusokat és a szöveti szerkezetet.

A leggyakoribb festési módszer a hematoxilin-eozin (H&E), amely a sejtek és a magok elrendezését jól láttatja. Speciális módszerek közé tartozik az immunhisztokémia, az immunfluoreszcencia és az elektronmikroszkópia, amelyek részletesebb ultrastruktúrát vagy molekuláris összetevőket mutatnak.

A histológia négy alapvető szövettani típusát különíti el: hám (epitélium), kötő- és támasztó szövet, izom- és idegszövet. Emellett vizsgálják a mirigyek szerkezetét és a sejttípusok viszonyrendszerét a különböző szervekben.

Alkalmazások: az orvostudományban a kórképek szövettani alapjának feltárása, patológiában a diagnosztika támogatása, kutatásokban pedig a sejtszintű funkciók és kóros változások feltárása.

Történet: a histológia a mikroszkópia fejlődésével alakult ki; Mong előfutárok közé tartoznak Malpighi, majd a 19. században Golgi és Ramón y Cajal, akik hozzájárultak a szövetek és idegrendszer megértéséhez.