Laktátszint

Laktátszint vagy laktátszint a vérplazmában mért L-laktát koncentrációját jelöli. A test anaerob anyagcseréje során keletkező laktát felhalmozódhat, ha a szövetek oxigénellátottsága csökken, illetve a máj és a vesék kizárása lassul. A mérés segít felmérni a szöveti perfúziót és a metabóliás egyensúlyt.

A mérés általában plazmából vagy vérgáz analízissel történik, gyakran venás vagy artériás vérből. A referenciaérték felnőtteknél általában körülbelül 0,5–2,2 mmol/L. Ezen határértékek laboronként kissé eltérhetnek. Alacsonyabb érték ritkán igényel utókezelést, míg a magas laktátszintet különféle állapotok okozhatják.

Az emelkedett laktátszint leggyakoribb okai közé tartozik a szöveti oxigénellátás hiánya (hipoperfúzió, shock, súlyos vérzés), septikus állapotok, súlyos sérülések vagy égési sérülések, és májfunkciók kóros csökkenése a laktát clearanceének mérséklése miatt. Ritkán gyógyszerhatás is okozhatja, például metformin által társított lacticus acidózis (ritkán). Alacsonyabb szint lehet például intesztrumentált állapotokban vagy gyors mértékű metabolikus folyamatok következtében.

Klinikai alkalmazása széles: fertőzéses vagy keringési shock kiértékelése és a reszuscitáció hatékonyságának nyomon követése, kritikus állapotú betegek monitorozása, sportos vagy posztoperatív állapotok felmérése. A laktátszintet mindig értelmezni kell a sav-bázis státusszal (pH, bicarbonát) együtt, hogy megértsük, van-e súlyos perfúziós zavar vagy csak átmeneti emelkedés.