Különállóak

Különállóak a magyar nyelvben a «különálló» melléknév többes számú, predikátív vagy jelzői formája. Ezzel a kifejezéssel azt fejezik ki, hogy a megnevezett elemek egymástól függetlenek vagy szét vannak választva. A szó összetételének alapja a „külön” és az „álló”, amely a szétválasztottság, elkülönülés értelmét hordozza. A -ak végződés a többes számú, állítmányi vagy jelzői használatban általános, és a magyar szóelemzési szabályok szerint illeszkedik a mondatban előforduló főnév számához.

Használatát tekintve a különállóak kifejezést gyakran találjuk meg olyan összefüggésekben, ahol több elemet egyenként kezelnek vagy kiemelik a függetlenségüket. Például: „A részek különállóak.” vagy „Az épületek különállóak.” Ilyen formában a szó lehet predikátum (igét követő állítmányi szerep) vagy jelző (a főnév előtt álló melléknévi jelző). A hétköznapi beszédben is használják a szót arra, hogy valami vagy valaki önálló egységként legyen értelmezve.

További kapcsolódó kifejezések közé tartozik az önálló, független vagy elkülönült, amelyeket hasonló értelemben alkalmaznak. Bizonyos kontextusokban a technikai nyelvben a különálló fogalmak vagy egységek nyelvi megjelölése jellemző, de általános értelemben a hétköznapi beszédben is előfordul.

Lásd még: önálló, független, elkülönült.