Kötszöveti

A kötőszövet (connective tissue) a test különböző részeiben található, és feladatuk a mechanikai támogatás, a szerkezeti összeköttetés és a védelem biztosítása. Jellemzőjük, hogy a sejtek általában ritkák, míg az extracelluláris mátrix gazdag, amely rostokból (kollagén, elasztin, retikuláris rostok) és alapállományból áll.

Az osztályozás a kötőszöveti alaptípusokra épül: laza kötőszövet (areoláris), zsírszövet (adipózus) és retikuláris kötőszövet; sűrű kötőszövet (szabályos, szabálytalan és elasztikus). Speciális kötőszövetek közé tartozik a porcszövet, a csontszövet és a vér, amelyek kötőszöveti funkciót töltenek be.

Sejttípusok közé tartoznak a fibroblasztok, adipocyták, makrofágok, mast-sejtek és plazmasejtek. A mátrix fő alkotóelemei a kollagénrostok (leggyakoribb a kollagén I, amely a bőrben és a csontban található), az elasztikus rostok és a retikuláris rostok, valamint az alapállomány, amely glikozaminoglikánokból és proteoglikánokból áll.

Fejlődésében a kötőszövet mesenchymalis őssejtekből származik; a differenciálódás és az ECM összetétele meghatározza a különböző típusokat és funkciókat. A kötőszövetek általában gazdag vérellátással rendelkeznek, kivéve a porcot és néhány sűrű rostos struktúrát, amelyek korlátozott vérellátásúak.

Klinikai vonatkozások: a kötőszöveti megbetegedések közé tartozik például az Ehlers-Danlos szindróma (kollagén szerkezetének zavara), az osteogenesis imperfecta és a kötőszöveti fibrosisok. Megértésük alapvető a funkciózavarok felismerésében.