Képzettársítás

Képzettársítás olyan szemléleti vagy tanulási módszer, amelyben új információkat vizuális képekkel vagy képhez kapcsolódó asszociációkkal kötnek össze. A cél, hogy a tanuló számára a fogalmak közötti összefüggéseket erőteljes, könnyen felidézhető módon rögzítsék, ezáltal javítva a megértést és a hosszú távú memóriát. A szóösszetétel a kép (vizuális reprezentáció) és a társítás (kapcsolat teremtése) jelentését hordozza.

A képzettársítás a kognitív pszichológia és a pedagógia körébe tartozó általános technika, amelyet különösen a szókincsfejlesztésben, olvasásértésben és memóriafejlesztő gyakorlatokban alkalmaznak. Gyakori a nyelvtanításban, a tananyagok vizuális támogatásában és a tanulók aktív képalkotó tevékenységének kiépítésében.

Módszerei közé tartozik a szemléletes, élénk, több érzékszert bevonó képzetek létrehozása, ezek összekapcsolása a tanulandó fogalmakkal, majd ezekbe történet vagy rövid narratíva beépítése. Használható külön témákhoz kapcsolódó képpárok, mint például szavak vagy koncepciók vizuális ábrázolása, továbbá a módszer kiegészítheti a módszerek, például a módszertani helyszín-alapú memorizálás alkalmazását.

Előnyök közé tartozik a fokozott vizuális és verbális kódolás, a nagyobb visszahívási esély és a motiváló tanulási élmény. Korlátai: nem minden fogalom könnyen vizualizálható, és egyéni képi készségek vagy kulturális különbségek befolyásolhatják hatékonyságát; túlzottan részletes képek zavaróak is lehetnek, illetve absztrakt fogalmak megnehezíthetik ezt a megközelítést.

Példák: az alapvető szókincs memorizálásához vizualizálható a szóhoz kapcsolódó élénk kép (például egy piros alma, amelyben a betűk láthatók), vagy egy híd megjelenítése, amely alatt folyó fut. Ezek a képek erőforrásként szolgálnak a fogalmak felidézéséhez.

Kapcsolódó fogalmak: mnemonika, vizuális tanulás, kettős kódolás, memóriafejlesztés.