Krioprezervációval

Krioprezervációval olyan biológiai anyagok megőrzésének módszereit értjük, amelyek célja, hogy jelentősen lelassítsák vagy megállítsák a kémiai és biokémiai folyamatokat azáltal, hogy az anyagot rendkívül alacsony hőmérsékletre hűtik. Ehhez általában -130 Celsius-fok alatti vagy folyékony nitrogénben (-196 °C) történő tárolást alkalmaznak, hogy a sejtek és szövetek strukturális és funkcionális integritása hosszú időn át megmaradjon.

Két fő megközelítés ismert: a lassú fagyás és a vitrifikáció. A lassú fagyás fokozatosan, kontrollált módon történik cryoprotektorokkal, míg a vitrifikáció gyors fagyasztást jelent, amely megakadályozza a jégkristályok képződését. A cryoprotektorok, például DMSO vagy glicerin, vékony réteget képeznek a sejtek körül a káros jellemzők minimalizálása érdekében, ugyanakkor toxikushatásukra is figyelni kell.

Alkalmazási területek közé tartozik a reprodukció-biológia (spermium, petesejt, embriók és szövetek tárolása), a sejttárházak és őssejtbankok működtetése, valamint a sérült vagy ritka fajok megőrzése és kutatások. A krioprezerváció lehetővé teszi hosszú távú megőrzést, szállítást és későbbi felhasználást, azonban a művelet technikai igényekkel és magas minőségi követelményekkel jár.

Előnyök között szerepel a hosszú távú megőrzés lehetősége és a reprodukciós vagy kutatási időszakok rugalmassága; kockázatok közé sorolhatók a sejtek károsodása, cryoprotektor-toxicitás, és a tárolási rendszerek meghibásodása. Etikai és jogi szempontból a hozzájárulás, adatok védelme és a bizonytalan határokú transzport rendezése fontos tényezők.