Kontextusértelmezés

A kontextusértelmezés a kommunikációban egy üzenet jelentésének megállapítása a rendelkezésre álló kontextus figyelembevételével. A megközelítés a szövegalkotás és a megértés során a nyelvi jel jelentését nem csak a formája alapján, hanem a beszédhelyzet egész kontextusában értelmezi.

Kiemelt kontextustípusok közé tartozik a nyelvi ko-textus vagyis a környező szöveg, a szituációs kontextus (idő, hely, résztvevők, cél), a kulturális és történeti háttér, valamint a műfaj és a beszédhelyzet által formált elvárások. Ezek révén egy azonos szavú vagy grammatikai szerkezethez különböző jelentések társulhatnak.

Az értelmezéshez használt eszköztárban megtalálható a pragmatika, hermeneutika, diskurzuselemzés és a kognitív nyelvészet, de gyakorlati alkalmazásokban a fordítás, nyelvtanítás, média- és jogi szövegek értelmezése, valamint a mesterséges intelligencia területei is támaszkodnak rá. A kontextusértelmezés lehetővé teszi az elsődleges, szó szerinti jelentés túlmutató megértést, például az érzelem, szándék, ironia vagy metafora felismerését.

Példákkal illusztrálható: a névmások referenciája a beszédhelyzettől függően változhat, a szarkazmus vagy metafora értelmezése csak a kontextusból derül ki, és a kulturális referenciák értelmezése is kontextus-függő. Kihívást jelenthet a kontextus bizonytalansága és a különböző kultúrák közötti eltérő értelmezési hagyományok összevetése.

Összegzésként a kontextusértelmezés elengedhetetlen eszköz a nyelvi és kommunikációs megértésben, amely a jelentés megalapozott feltárását teszi lehetővé a nyelvi jelek mögötti tágabb környezet figyelembevételével.