Kihalás

Kihalás a biológiában a végleges eltűnés állapota egy adott taxonra nézve, azaz egy faj vagy magasabb rendszertani egység teljes megszűnése a Földön. Gyakran a teljes kihalás kifejezést használják, de fontos a különbség a helyi kipusztulás, vagyis extirpáció, amikor egy területen tűnik el a faj, máshol azonban tovább él. A kihalás lehet természetes háttérkiesés (background extinction), amely hosszú idő alatt zajlik, de a modern korban gyakran az emberi tevékenység gyorsítja vagy okozza.

Okai között szerepel a természetes változékonyság mellett az élőhelyek pusztulása és módosítása, a túlhasználat vagy kiirtás, inváziós fajok megjelenése, klímaváltozás, szennyezés és járványok. Ezek a tényezők időnként egyszerre is hatnak, és a populációk méretének tartós csökkenéséhez vagy a gyorsabb ötbeli kipusztulásukhoz vezethetnek. A jelenlegi helyzetben a klímaváltozás és élőhelyvesztés kiemelt kockázati tényezők.

A kihalásokat nyomon követik és értékelik, többek között az IUCN Vörös Listája szerint, amely a fajok állapotát Extinct (EX) vagy Extinct in the Wild (EW) kategóriákba sorolja. A kihalások következményei széles körűek: elveszik a genetikai diverzitás, felbomlanak az ökoszisztéma-szolgáltatások, megváltozik a táplálékhálózat és a környezet stabilitása.

Példák közé tartozik a dodó madár (Raphus cucullatus), a moaok (Új-Zélandon élő repülőképtelen madarak), a gyapjas mammut (Mammuthus primigenius) és a taszmaniai tigris (Thylacinus cynocephalus). Néhol előfordulhatnak úgynevezett Lazarusz-taxonok, amelyek időnként újra felbukkannak a tudomány számára.