Lazarusztaxonok

Lazarusztaxonok azok a taxonok, amelyek hosszú időn át hiányoztak a fosszilis vagy kortárs feljegyzésekből, majd később élő példányokra bukkantak. A kifejezés a bibliai Lázár feltámasztására utal, jelképezve a halálból való visszatérést.

Egy Lazarusztaxon lehet növény vagy állat, amelyet korábban ismertek, de később eltűntnek tekintették; később pedig újra felfedezték vagy megfigyelték őket. A visszatérés okai közé tartozik a rejtett élőhelyen való túlélés, az alacsony gyakoriság vagy szétszórtság, a mintavételi vagy azonosítási hiányosságok, illetve a taxonómiai felülvizsgálat.

Két legismertebb példája a coelacanthok (Latimeria chalumnae és Latimeria menadoensis), amelyeket 1938-ban és 1997-ben találtak újra, és a Wollemia nobilis, amelyet 1994-ben fedeztek fel Ausztráliában. Ezek a példák jól illusztrálják, hogy a földtörténeti és kortárs élővilágban is találhatók olyan formák, amelyeket hosszú időn át halottnak tekintettek, majd élő példányokra bukkantak.

Az Lazarusztaxonok vizsgálata rámutat a fosszilis adatok korlátaira, a megfigyelések hiányosságaira és a megőrzés fontosságára. Ugyanakkor előfordulhat, hogy a későbbi vizsgálatok alapján a taxon visszaalakulása vagy felülvizsgálata szükségessé válik — például a beazonosítás vagy a taxonómiai felismerés változása miatt.