pusztulása

Pusztulása a magyar nyelvben a pusztulni igéből képzett főnévi alak, amely a pusztulás, romlás vagy kihalás folyamatát és/vagy eredményét jelöli. Általános értelemben a végzetes megszűnésre, megsemmisülésre utal, lehet élőlények, ökoszisztémák, kultúrák, épített környezet vagy tágabb jelenségek esetében. A kifejezés gyakran hangsúlyozza a fennmaradás megszűnését vagy az adott dolog már-már elkerülhetetlen megszűnését.

A pusztulása kifejeződhet különböző szemléletekben. A nyelvben az -ása/-ése képzővel képzett főnévként szerepel, és gyakran állhat egy konkrét dolog elé: például „a faj pusztulása”, „a város pusztulása”, „a kultúra pusztulása”. A szó eredete a pusztulni igéből származik, amelynek jelentése: meghalni, megsemmisülni vagy megsemmisülésre jutni. A történeti és természettudományos szövegekben a pusztulás fogalma gyakran a végső állapotot vagy a folyamat súlyos következményeit írja le.

Különbségeket érdemes megjegyezni hasonló fogalmakkal. A pusztulás és a pusztítás között árnyalatnyi különbség van: a pusztítás inkább aktív, szándékolt vagy erőszakos rombolást, pusztítást hangsúlyoz, míg a pusztulás a létrejött romlás vagy megszűnés állapotát jelöli. A faj vagy populáció kifejezett teljes eltűnésére gyakran a kihalás szót használják, amely pontosabb biológiában. A pusztulása így általában a fennmaradás megszűnésének, a mulandóság vagy végleges károk következményeként értelmezhető.