Kibocsátásuk

Kibocsátásuk egy adott alanya által kibocsátott üvegházhatású gázok összességét jelenti; gyakran használják környezetvédelmi beszámolókban, klímapolitikai dokumentumokban és életciklus-elemzésekben annak kifejezésére, hogy egy szervezet, ágazat vagy ország mennyire járul hozzá a kibocsátásokhoz. A kibocsátásokat általában CO2-ekvivalensekben (CO2e) adják meg, hogy különböző gázok hatását összehasonlíthassák.

Kibocsátásuk meghatározása és számlálása során fontos a határok világos megjelölése. A GHG Protocol szerint három szint különíthető el: Scope 1 közvetlen kibocsátások, Scope 2 energiabeli közvetett kibocsátások, és Scope 3 egyéb közvetett kibocsátások. Források lehetnek nemzeti vagy vállalati számlák, környezetvédelmi jelentések és életciklus-elemzések. A határok helytelen meghatározása torzíthatja a teljesítményértékelést és kettős számoláshoz vezethet.

Kibocsátásuk csökkentése érdekében alkalmazható intézkedések közé tartozik az energiahatékonyság javítása, megújuló energiaforrások használata, energia- és folyamatinnovációk, közlekedés és szállítás optimalizálása, valamint bizonyos esetekben karbonkivonás vagy technológiák, mint a karbonelnyelés. A nemzetközi és országos keretek között szerepel a Párizsi Egyezmény, az EU ETS és a nemzeti jogszabályok. Ehhez kapcsolódóan a GHG Protocol, az ISO 14064 és más szabványok adják az elszámolás és a jelentés alapelveit.

A kibocsátásuk nyilvántartása lehetővé teszi a vállalatok és országok összehasonlítását, a célok teljesítésének nyomon követését és a befektetői döntéshozatalt. Pontos és átlátható adatok esetén javulhat a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás és a gazdasági döntések fenntarthatósága.