Izzólámpák

Izzólámpák a villamos fényforrások közé tartoznak, amelyek működési elve az ellenállásos melegítésen alapul. Egy volfrám szálat hevítenek fel, amelyet üvegburába zárt vákuum vagy inert gázzal töltött környezet vesz körül. A szál magas hőmérsékleten világít, ezért a fénykibocsátás viszonylag alacsony hatékonyságú, de az üvegburától és a gáztól függően védik a szálat az oxidációtól és növelik az élettartamot.

Jellemzői közé tartozik a viszonylag alacsony fényhasznosítás, általában 10–20 lumen per watt közötti érték; a színhőmérséklet gyakran meleg fehér, körülbelül 2700 kelvin, a CRI pedig közel a 100-hoz, így a színek természetesek maradnak. Az élettartam tipikusan 750–2000 óra, a halogénezett változatoké pedig gyakran 2000–4000 óra. A lámpa elektromos jellemzői és bonyolultabb gyártási megfontolások miatt a kapcsolgatás rövidítheti az élettartamot.

A szabályozási környezet miatt a hagyományos izzólámpákat egyre inkább kivonják a forgalomból vagy korlátozzák energiahatékonyságuk miatt, és helyüket LED-ekkel vagy kompakt fénycsövekkel töltik ki. Ennek ellenére bizonyos alkalmazásokban továbbra is kedvelt a gyors felkapcsolás, jó színvisszaadás és a közvetlen dimmelhetőség miatt.

Előnyei közé tartozik a kiváló színvisszaadás és a közvetlen, zökkenőmentes fény, hátrányai pedig a gyenge energiahatékonyság, a nagy hőtermelés és rövidebb élettartam. Hulladékkezelés szempontjából üvegből és fémből álló részeik újrahasznosíthatók; higanyt nem tartalmaznak.