Intertextuális

Intertextuális jelenség alatt a szövegek közti kölcsönhatások és kapcsolatok rendszere értendő, amelyek révén egy szöveg értelmezése nem független a vele kapcsolatba lépő más művektől. Az utalások és idézetek lehetnek explicitak vagy implicitak, és a stílus, a téma vagy a narratív minták párhuzamai is hozzájárulhatnak a kapcsolatokhoz.

Történeti és elméleti háttérben kiemelkedő a Bakhtin-féle dialógusság és Julia Kristeva munkássága. Kristeva szerint minden szöveg mosaik a más szövegekből; a jelentés a szövegek közötti kapcsolatokból adódik. Az intertextualitás később interdiszciplináris keretet is adott az irodalomtudományon túl, például a film-, média- és vizuális kultúra elemzésében.

Megnyilvánulásai közé tartoznak az idézetek, utalások, parafrázisok, paródia és adaptációk, amelyek révén a különböző művek egymáshoz kapcsolódnak. Ezek a kapcsolatok gazdagítják a befogadó értelmezését, mert a szöveg értelme a kontextusból és a kulturális-historikus tudásból származik. Így az intertextuális megközelítés szerint egy szöveg nem lezárt egység, hanem más szövegek hatásainak és a befogadó interpretációjának kölcsönhatása révén jön létre.