interpretációjának

Interpretációjának egy magyar nyelvtani forma, amely az interpretáció főnévből képzett birtokos-kapcsolatot és a genitív esetragot határoz meg. A szó maga nem önálló lexéma, hanem a tulajdonosi viszonyt és az alárendelt viszonyt kifejező toldaléktan része. Gyakran fordul elő olyan szerkezetekben, amelyekben valaminek az értelmezését vagy értelmezési folyamatát beszéljük meg, például egy szöveg vagy elmélet kapcsán.

Morfologiai szemléletben a interpretáció + -ja/-e képzi az interpretációját, majd a -nak/-nek jellegű toldalékokkal kapcsolódik a mondat többi részéhez. A -jának a harmadik személy birtoklását és a genitív viszonyt Szerinti jelzőként adja meg, így például meink a “szöveg interpretációjának” értelmezése kifejezésre utalhat. Így a formát többnyire olyan mondatrészekben találjuk meg, amelyekben egy tárgy interpretációjára utalunk, például „A szöveg interpretációjának értelmezése” vagy „A döntés interpretációjának elemzése”.

Használata során fontos megjegyezni, hogy ez a toldalékkompl. elsősorban a szemantikában gyakran előforduló birtoklási és genitív viszonyokra utal. Az ilyen formák jellemzőek a tudományos, filozófiai vagy kritikai szövegekben, ahol pontosan jelölni akarják, hogy milyen interpretációról beszélnek.

Léteznek rokon kifejezések: interpretáció (értelmezés), értelmezés, nyelvtani birtokos szerkezetek. Továbbá fontos kontextust ad a szóhasználathoz a szövegkörnyezet és a mondatban betöltött szerepe.