Interocepció

Interocepció, vagy interoceptív észlelés, a test belső állapotának érzékelését jelenti. Ide tartoznak a viscerális érzések és belső érzetek, például a szívverés és a légzés ritmusa, az éhség és a szomjúság, a testhőmérséklet, valamint bizonyos fájdalom-érzetek. Az interocepció megkülönböztethető a külvilágból érkező érzékelésektől (exterocepció) és a testtartást érintő érzékeléstől (propriocepció).

Az információkat perifériás receptorok és viscerális rostok gyűjtik össze, majd a központi idegrendszer felé továbbítják. A feldolgozás központi helyei közé tartozik az insula (különösen a középső és elülső részei) és az anterior cinguláris kéreg, de a szomatoszenzoros területek is részt vesznek. Az interocepció szorosan összefonódik az autonomikus válaszokkal és az érzelmi feldolgozással.

Feldolgozásának és mérésének több megközelítése van. Kognitív feladatokkal, például a szívverés észlelésével mérik az interoceptív pontosságot; önértékelési skálák pedig a belső érzetek szubjektív dimenzióit mérik. Modern elméletek olyan kereteket javasolnak, mint az interoceptív előrejelzés-kódolás, amely szerint az agy folyamatosan előre jelzi a belső állapotokat, és a beérkező jeleket ennek megfelelően értelmezi.

Funkciói közé tartozik az érzelmi élmények minőségének és intenzitásának meghatározása, az öntudatosság és a test-azonosság fenntartása, valamint a homeosztázis és a döntéshozatal támogatása.

Bizonyos pszichiátriai és neurológiai állapotokban az interocepció módosult lehet. Szorongásos állapotokban gyakran fokozott belső észlelés figyelhető meg, depresszióban pedig ritkábban pontos az interoceptív észlelés. Evészavarokban vagy stressz hatására torzulhat az érzetek értelmezése. Kísérleti és klinikai kutatások vizsgálják, hogyan segíthet a mindfulness vagy interoceptív tréning az önszabályozási képességek javításában.