depresszióban

Depresszió alatt általában depresszív rendellenességeket értünk, amelyek a hangulatzavarok közé tartoznak. Jellemző rájuk a hosszú ideig fennálló, tartós vagy visszatérő alacsony hangulat, az érzelmi tompaság, az érdeklődés és az örömérzet elvesztése, illetve az energiaszint súlyos csökkenése. A tünetek változatosak lehetnek, és befolyásolják a gondolkodást, a viselkedést, az alvást és az étvágyat. A súlyosság és a funkcionális hatás alapján beszélhetünk enyhe, középsúlyos és súlyos depresszióról.

Az okok általában multifaktorálisak: genetikai hajlam, biológiai és neurokémiai tényezők, életkörülmények, stressz és krónikus betegségek. A depresszió bármely életkorban megjelenhet, gyakori a fiatal és középkorú felnőttek körében, és gyakran hozzájárulhat más mentális vagy fizikai betegségek kialakulásához.

Diagnózisa klinikai értékelés alapján történik, amely magában foglalja a tünetek időtartamának és súlyosságának felmérését. A kritériumok általában legalább két hétig tartó tünetegyüttest észlelnek, amely jelentősen rontja a mindennapi működést. Súlyos esetekben öngyilkossági gondolatok vagy magatartások is előfordulhatnak, ami sürgősségi ellátást igényelhet.

Kezelése személyre szabottan történik, gyakran kombinálva: pszichoterápia (például kognitív viselkedésterápia vagy interperszonális terápia), gyógyszeres kezelés (leggyakrabban SSRI-k vagy SNRI-k), illetve szükség szerinti elektrokonvulzív terápia vagy egyéb, friss kutatásokon alapuló lehetőségek. A helyes kezelés és a támogató környezet javítja az életminőséget és a kilátásokat. Preventív megközelítések közé tartozik a rendszeres mozgás, a kiegyensúlyozott alvás és a társas kapcsolatok fenntartása.