Idegnyomás

Idegnyomás a perifériás és központi idegek körüli nyomásos állapot, amely akkor alakul ki, amikor egy ideg vagy idegköteg külső vagy belső tényezők miatt összenyomódik. A nyomás zavart okoz az ideg vezetésében és az ideg körüli ellátásban, így fájdalom, érzészavar vagy gyengeség jelentkezhet.

Gyakori okai közé tartozik a helyi mechanikus összenyomódás (például carpal tunnel-szindróma a kéz medián idegének alagútban történő összenyomása, cubitalis alagút szindróma a könyöknél, tarsalis alagút a lábnál), trauma utáni kompresszió, gyulladásos ödéma, valamint tumor vagy cisztás képződmények. Rendkívüli esetekben a belső ér- vagy ödémás folyamatok is növelhetik a nyomást.

Tünetei az érintett ideg területén jelentkeznek: fájdalom, égő érzés, zsibbadás, érzéskiesés és időnként izomerő csökkenése vagy gyengeség. Hosszú ideig fennálló nyomás maradandó idegsérülést okozhat.

Diagnózisa klinikai vizsgálatból, kórelőzményből és célzott vizsgálatokból áll. Esetenként idegvezetéses vizsgálatok (elektromiográfia) segítenek a károsodás jellegének felmérésében, míg képalkotó eljárások (ultrahang, MRI) a nyomás okát azonosítják.

Kezelése a nyomás megszüntetésére irányul. Lehet konzervatív: pihentetés, rögzítés, gyulladáscsökkentők, fizioterápia; vagy gyógyszeres és injekciós kezelés. Bizonyos esetekben sebészeti beavatkozás szükséges a nyomás megszüntetésére (például alagút-szindrómákban vagy tumor esetén). Prognózisa függ a nyomás időtartamától és a károsodás mértékétől; korai kezelés általában jobb eredménnyel jár. Megelőzésként fontos a megfelelő ergonómia, a gyakori szünetek és a gyorsan azonosított ödéma kezelése.