Hordozóhullám

Hordozóhullám a kommunikációban egy olyan magas frekvenciájú, általában szinuszos időfüggvény, amelyhez az információt modulálják. Célja, hogy az alapsávban lévő adatok jelét átjuttassa a rádióspektrumba, lehetővé téve a hosszabb hatótávolságú vagy nagyobb sávszélességű átvitel megvalósítását. A hordozóhullám frekvenciája jellemzően nagyobb, mint a csatorna elfogadott tartománya, és a használt modulációs eljárástól függően változik.

Modulációval az információt a hordozóra vetítik: amplitúdó-modulációval az amplitúdó változik, frekvencia-modulációval a frekvencia, fázismodulációval a fázis. A moduláció eredményeként a jel spektruma oldalhullámokat ad, amelyek a hordozó körül és fc ± fm tartományokban helyezkednek el. Analóg rendszerekben az AM és FM terjedt el, digitális rendszerekben pedig komplexebb modulációk, például QAM vagy PSK alkalmazhatók.

Generálás és demoduláció: a hordozót általában helyi oszcillátorral és moduláló áramkörökkel hozzák létre, a vevő pedig demodulálja a jelhez tartozó alapsáv-jel visszanyerése érdekében. Koherens demoduláció, fáziskövetés vagy nem koherens detektálás is alkalmazható.

Jelentőség és korlátok: a hordozóhullám alapvető szerepet játszik a rádió-, televíziós és vezeték nélküli adatátvitelben, mivel lehetővé teszi a többcsatornás vagy széles sávú kommunikációt. Kihívások közé tartozik a zaj, torzítás és a spektrális határok betartása, valamint a külső zavarok és a jogosulatlan hozzáférés elleni védelem.