Hipotóniás

Hipotóniás vagy hipotóniás állapotnak azt nevezzük, amikor egy személy izomtónusa alacsonyabb a normálisnál. Ennek következtében a test passzív mozgatásakor kisebb ellenállást és fegyelmezettebb lazaságot érezhetünk; a mozgás koordinációja, a fej- és törzs tartása, valamint az etetés és a motoros fejlesztés nehezebbé válhat. Gyermekeknél gyakran floppynak tűnhetnek a végtagjaik, és a mozgások lemorzsolódása észlelhető lehet.

Okozata lehet központi vagy perifériás eredetű. Központi hipotónia hátterében idegrendszeri elváltozások állhatnak, például veleszületett neurológiai vagy fejlődési zavarok, agykár vagy agykérgi rendellenességek. Perifériás hipotónia olyan neuromuszkuláris vagy izombetegségekhez kötődhet, mint például izomsorvadás, myopathia, neuropátia vagy bizonyos anyagcserezavarok. Gyermekeknél a hypotónia lehet veleszületett vagy acquisitív, és előfordulhat például Down-szindróma, Prader-Wili szindróma vagy koraszülöttség kapcsán is.

Jellegzetes tünetei közé tartozik a fej tartásának gyengesége, késői vagy lassú fejlődés a motoros készségekben, etetési nehézségek és merev vagy túl lazán mozgó végtagok. Diagnózisa alapos kórelőzmény-vizsgálattal, neurológiai vizsgálattal, fejlődési értékeléssel és szükség esetén genetikai, anyagcsere- vagy képalkotó vizsgálatokkal történik.

Kezelése multidiszciplináris megközelítést igényel. Fontos a korai fejlesztés, a fizikai és ergoterápia, a beszéd- és etetési terápia, valamint az alaptállapothoz igazított kezelési terv. Bizonyos esetekben gyógytornával, ortopédiai támogatásokkal vagy adaptív eszközökkel segítik a funkciók megőrzését. A prognózis a kiváltó októl függően nagyon változó, és egyes esetekben a fejlődés során javulás várható, míg másokban a hypotonia hosszú távú és összetett ellátást igényel.