Hasnyálmirigyelégtelenség

Hasnyálmirigyelégtelenség, vagy exokrin hasnyálmirigy-elégtelenség (EPI), olyan állapot, amelyben a hasnyálmirigy nem termel elegendő emésztőenzimet (lipázat, amiláz-szerű enzimeket és proteázokat), ezáltal a malabsorptió és az étkezés utáni tünetek jellemzőek. A betegség érinthet táplálék‑felszívódást és különösen a zsíroldékony vitaminok (A, D, E, K) felhasználását.

Leggyakoribb okai közé tartozik a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás (például alkoholfogyasztás vagy autoimmun eredet), cisztás fibrózis, hasnyálmirigy‑tünetekkel járó tumorsebészeti beavatkozások vagy eltávolítás, veleszületett rendellenességek és ritka állapotok (például Shwachman–Diamond szindróma).

Fő tünetek közé tartozik a zsíros, bűzös széklet (steatorrhea), tartós fogyás, hasi puffadás és fájdalom, illetve széklet utáni kellemetlenségek. Vitaminhiány tünetei előfordulhatnak A-, D-, E- és K-vitamin hiány miatt, amelyek vérzékenységre, csontproblémákra vagy szem‑ és bőrtünetekre vezethetnek.

Diagnózisát клиnikai gyanú alapján székletben lévő elastáz‑1 szint mérése és a széklet zsírtartalmának vizsgálata, kiegészítőleg képalkotó vizsgálatok (CT, MR, ultrahang) a hasnyálmirigy szerkezetének felmérésére. Ritkán secretin‑tesztet vagy vérvizsgálatot is végeznek a vitaminállapot felmérésére.

kezelésének alapja az enzimpótló terápia (PERT), amelyet étkezések közben adnak, a dózist az étel zsírtartalma alapján állítják be. Emellett szükség lehet zsírban oldódó vitaminok pótlására, étrendi tanácsokra és az alapbetegség kezelésére. Bizonyos esetekben savcsökkentő kezelésre is szükség lehet a hatékonyság növeléséhez.

Prognózisa függ a kiváltó okától és a kezelés betartásától; megfelelő enzimpótlással sok esetben jelentősen javulnak a tünetek és a tápanyag-szintézis.