Halállományok

Halállományok vagy halpopulációk a tengeri és édesvízi környezetekben élő halak összessége, amelyet a halászati tevékenység érint. Ezek a populációk fajonként és földrajzilag elkülönülő egységek lehetnek, és jellemző rájuk a korösszetétel és a földrajzi eloszlás változatossága. A halállomány állapotát leggyakrabban a biomassza (B) és a szaporodó biomassza (SSB), a rekrutáció és a felvett halászati nyomás vagy halászat mértéke (F) írja le. Fenntartható hasznosítás célja a hosszú távú reprodukció és a populációk terhelésének kiegyensúlyozása, miközben a gazdasági haszon is biztosított.

Állományértékelés során becslik az adott halállomány méretét, korösszetételét, rekrutációs potenciálját és a kimerülés mértékét. Az eredmények alapján döntéseket hoznak kvótákról, idényekről, korlátozott kiemelésről vagy védett területekről. A bizonytalanságokat adatok hiányossága és modellek eltérései okozzák, ezért a menedzsment gyakran óvatos vagy adaptív megközelítést alkalmaz.

Nemzetközi szinten a FAO irányelvei és regionális halászati menedzsment szervezetek (RFMOs) adhatnak keretet, az észak-atlanti és európai vizek területén pedig az ICES nyújt értékeléseket. A fenntartható halászat célja hosszú távon a biodiverzitás megőrzése és a halászati erőforrások stabil hasznosítása.