Halmozás

Halmozás a tárgyak tömeges felhalmozását jelenti, amely lehet tudatos gyűjtés vagy kóros, a mindennapi életet súlyosan érintő viselkedés. A gyűjtés és a halmozás közti különbség gyakran a rendezés és az érzelmi kötődés mélységében rejlik: a gyűjtők jellemzően rendszereznek, értéket vagy élményt találnak a tárgyakban, míg a kóros halmozás esetén a tárgyak megszerzése és megtartása kontrollvesztéshez, rendetlenséghez és funkcionális zavarhoz vezet.

A halmozás klinikai megközelítése között kiemelt helyet foglal a halmozás-zavar (hoarding disorder). A DSM-5-TR szerint ez olyan tartós felhalmozási viselkedés, amely a tárgyak elhagyásának nehézségében, a lakótér rendjének súlyos leromlásában és jelentős distresszben nyilvánul meg. A jelenség gyakran társul tárgyi veszélykészletek felhalmozásával, tárgyak ellenőrizhetetlen szerzésével és érzelmi kötődésével, amelyet a környezetet érintő probléma is kísér.

Kialakulásában genetikai, neurobiológiai és környezeti tényezők is szerepet játszanak. Gyakran társul más rendellenességekkel, például szorongással, depresszióval vagy ADHD-val. Kockázati tényezők közé tartozik a korai életesemények, traumák, perfekcionizmus és bizonytalanság érzése.

Következmények: súlyos tisztasági és biztonsági problémák, tűz- és higiéniai kockázatok, jogi és lakhatási problémák, valamint érzelmi és családi konfliktusok. A kezelés fő célja a tárgyak elégetetlenítésének és elhagyásának nehezítésének csökkentése, a lakókörnyezet rendben tartása és a mindennapi funkciók helyreállítása.

Kezelésében a kognitív-viselkedésterápia kifejezetten a halmozásra alkalmazott formái a leghatékonyabbak. Gyakran használják motiváció-építő megközelítésekkel, családi támogatással és esetenként gyógyszeres segítséggel (különösen depresszió vagy szorongás kísérőszerei esetén), bár a gyógyszeres kezelés önmagában nem célzott elsődleges terápia. Jelentős részvétel és hosszabb távú támogatás szükséges a tartós eredményekhez.