Hajtóer

Hajtóerő, vagy thrust, a testet előre irányba mozdító erő, amelyet egy hajtóberendezés hoz létre. A fogalmat leggyakrabban repülésben, űrkutatásban és hajózásban használják. Mértékegysége a newton (N). Fizikai alapja Newton harmadik törvénye: a motor kilövi a közegbe vagy a kilökött tömeget, ezzel a testre egy azzal ellentétes irányú erő hat. A gyakorlati számításokban a hajtóerő nagysága függ a kilökött tömegáramtól és a kilökött közeg sebességétől, valamint a nyomáskülönbségtől a kilökött részegység és a környezet között. Gyakran használatos a F = ṁ v_e + (P_e − P_a) A_e formája, ahol ṁ a kilökött tömegáram, v_e a kilökött közeg gyorsítása, P_e és P_a a kilökött és környezeti nyomás, és A_e a kilökés felülete.

Kialakulásának módjai szerint több típusa van. Kilökéses hajtású motorok között megtalálhatók a rakéta- és sugárhajtóművek, amelyek közeg kilökésével hozzák létre az erőt. Propelleres vagy fan-hajtású rendszerek a közeg tömegét gyorsítják, így hozva létre hajtóerőt. Emellett elektromos és ionhajtás is létezik, különösen űrtechnológiákban.

Használata során a hajtóerő annyit jelent, amennyi erő a jármű előrehaladását lehetővé teszi; a tényleges mozgást a hajtóerő és a drag vagy ellenállási erők közötti egyensúly határozza meg. Így a hajtóerő alapvető fogalom a járművek tervezésében és a dinamikai vizsgálatokban.