Hajlítást

Hajlítást, vagy hajlítási folyamatként is említve, a kiinduló egyenes darab átformálását jelenti úgy, hogy az adott geometriát ad, általában görbületet hozva létre. Mechanikai értelemben a hajlítás során a külső felületek nyúlnak, a belső felületek zsugorodnak, és a keresztmetszet egy síkbeli görbe mentén deformálódik. A keresztmetszetben található semleges tengely az, amelyhez viszonyítva nem változik a hosszúság a hajlítás ideje alatt.

A hajlítást gyakran alkalmazzák lemez- és csőformálásban, például alkatrészek, házak, vázak vagy burkolatok készítésére. A folyamat általában szerszámokkal, például préselő- vagy lyukasztó- és görgőgépekkel történik. A hajlításnál fontos paraméter a hajlítási sugár R és a fal vastagsága t kapcsolata, mert ez befolyásolja a hajlítás korrón átmenetét, a repedés kockázatát és a szerszámuniót. A hajlítási hajlamot és a görbületet a r/t arány, a hőmérséklet és az anyag tulajdonságai is befolyásolják.

Két alapvető üzemmódja is megkülönböztethető: az elasztikus hajlítás, ahol a terhelés után az anyag visszanyeri eredeti alakját, és a plasztikus hajlítás, amely végleges alakváltozást eredményez. A hajlítás végén gyakran előforduló hibák közé tartozik a visszanyúlás (springback), a gyűrődés vagy repedés a hajlítás közelében, illetve a hajlítási területön történő vékonyodás.

A hajlítást tervezéskor gyakran meg kell határozni a hajlítási meghosszabbításokat (bend allowance) és a hajlítási kivonást, hogy a kész alkatrész megfeleljen méreteknek. Az alkalmazások széleskörűek: autóipar, elektronikai házburkolatok, cső- és csőcsatlakozások.

---