Gondolkodásmód

Gondolkodásmód, vagy gondolkodási mód, a személy azon belső mintázatait jelenti, amelyek meghatározzák, hogyan értelmezi az információt, hogyan közelíti meg a problémákat és hogyan reagál a kihívásokra. Ez általában stabil jellemző, de életkor, oktatás és tapasztalatok hatására lassan változhat. A gondolkodásmód magában foglalhatja az alapvető meggyőződéseket a tudásról és az intelligenciáról, a kognitív stílusokat, valamint a tanulási és döntéshozatali stratégiákat.

Az egyik gyakori megközelítés a növekedési szemléletet és a rögzített szemléletet különíti el. A növekedési szemlélet szerint a képességek fejleszthetők a gyakorlással és a visszajelzéstől, míg a rögzített szemlélet a képességeket állandónak látja. Ezek a meggyőződések meghatározzák, hogyan viszonyulunk a hibákhoz, milyen mértékben vállalunk kockázatot és mennyire vagyunk kitartóak.

Részét képezik a gondolkodásmódnak a mentális modellek, a kognitív stílusok és a heurisztikák–torzítások rendszere is. Ezek segítenek gyors következtetésekhez, de egyúttal torzíthatják a valóság észlelését. A metakogníció, azaz az, hogy figyeljük és szabályozzuk saját gondolkodási folyamatainkat, lehetővé teszi a hatékonyabb tanulást és problémamegoldást.

Széles körben alkalmazzák az oktatásban, a vezetésben és a médiatudatosságban is. Fejlesztése érdekében hasznos lehet az önreflexió, a visszajelzések keresése, a tanulási célok kidolgozása és a környezet hozzáigazítása a tanulási folyamatokhoz.

Összegzésként a gondolkodásmód nem merev, hanem dinamikusan alakítható rendszer, amely befolyásolja a megküzdést, a döntéseket és a tanulást. A kritikus gondolkodás és a metakogníció fejlesztése hozzájárulhat egy rugalmasabb és hatékonyabb gondolkodási mintázat kialakulásához.