Glikozilációja

Glikozilációja, más néven glikáció vagy nem enzimatikus glikoziláció, egy kémiai folyamat, amelyben a vércukor, főleg a glükóz, spontánan kötődik a fehérjék vagy nukleinsavak aminosavakhoz vagy nukleotidjéhez. Ez a folyamat természetes módon előfordul az szervezetben, de túlzott mértékben, például magas vércukorszint esetén, káros hatásokat okozhat.

A glikoziláció során a glükóz a fehérjék lizintartalmú aminosavakkal (például lizin, arginin) reagál, és egy Amadori-komplexet képez. Ez a komplex tovább reagál, és stabil, kovalens kötésű glikált fehérjéket (agyagfehérjék) hoz létre. A folyamat során a fehérjék struktúrája és funkciója megváltozhat, ami különösen káros lehet a vérerekben, idegrendszerben és más szervekben.

A glikoziláció jelentősége leginkább a cukorbetegségben (diabetes mellitus) nyilvánul meg. Magas vércukorszint esetén a glikáció fokozódik, ami a fehérjék és más molekulák károsodását okozhat. Például a hemoglobin glikálása (HbA1c) a cukorbetegség diagnosztikájában és kezelésének ellenőrzésében fontos mérőszám. A glikált hemoglobin koncentrációja mutatja, hogy mennyire volt a vércukorszint magas az elmúlt 2-3 hónapban.

A glikációt megelőző vagy csökkentő stratégiák közé tartozik a vércukorszint szabályozása, egészséges életmód (pl. táplálkozás, mozgás), valamint bizonyos gyógyszerek alkalmazása. A folyamat kémiai mechanizmusának megértése segít a cukorbetegség káros hatásainak kezelésében és előzésében.