Gergelynaptár

Gergelynaptár, magyarul gyakran Gergely-naptárnak is nevezik, a napéves időmérés ma legáltalánosabban használt verziója. A Gregorián-naptárat XIII. Gergely pápa alkotta meg 1582-ben a Julián naptár hibáinak orvoslására, hogy az év hosszabb távon is összhangban legyen a napéjegyenlőséggel. A reform részeként 1582-ben október 4. napja után október 15. napja lépett hatályba, vagyis tíz nap kimaradt a naptárból a keltezések közül.

A naptár fő jellemzői közé tartozik a 12 hónapból álló év, amely hagyományos hétköznapokat követ: 365 nap egy évben, és szökőévben 366 nap. A szökőév szabálya a következő: minden negyedévente osztható 4-gyel, de a századév (például 1700, 1800, 1900) csak akkor szökőév, ha az azt megelőző 400-zal osztható. Ennek eredményeként az év hosszabb távon is pontosabb marad. A hét napjai változatlanok maradtak, és a hónapok nevei a hagyományos formában maradtak meg.

Magyarországon a Gergely-naptár bevezetése fokozatosan történt, és a katolikus intézmények mellett a közigazgatásban, a polgári életben is fokozatosan vették át a rendszert a 17–18. század folyamán. Korábban előfordulhatott, hogy különbséget tettek Julian és Gergely dátumai között történelmi dokumentumokban. Ma a Gergely-naptár a világ legtöbb országában a hivatalos polgári naptár, amelyet nemzetközi kapcsolatokban és mindennapi életben egyaránt használnak.