Félautonóm

Félautonóm vagy félautonóm rendszer olyan automatizált megoldás, amely bizonyos feladatokat önállóan képes ellátni, de a teljes és megbízható működéshez általában emberi felügyeletre vagy beavatkozásra van szükség. A fogalom a teljes autonómiától és a manuális vezérléstől elkülönített állapotot jelöli. A pontos definíció régiónként változhat, és gyakran a szabályozói vagy ipari kontextustól függ.

Az autózásban a félautonóm rendszerek olyan funkciókat foglalhatnak magukban, amelyek a kormányzás, a gyorsítás és a fékezés bizonyos módjait önállóan végzik (például adaptív sebességtartó automatika, sávtartás vagy automatikus vészfékezés). Ezeket a funkciókat általában akkor vehetőek igénybe, amikor az útviszonyok megbízhatóak. A sofőrnek továbbra is figyelemmel kell kísérnie a rendszert, és szükség esetén át kell vennie az irányítást. Gyakori, hogy ilyen rendszerek a SAE autonómia-szintek között a szint 2 környékére sorolhatók, de ez a besorolás attól függ, hogyan határozzák meg a feladatkört és a beavatkozási követelményeket.

Más területeken a félautonóm megoldások robotikában, gyártásban és drónokban is elterjedtek, ahol a gép bizonyos feladatokat elláthat, miközben az operátor felügyelete szükséges a megbízható és biztonságos működés érdekében.

A félautonóm rendszerek előnyei közé tartozik a fokozott hatékonyság és a hibák csökkentése, a hátrányok pedig a túlzott bíztatás és a felügyelet elhagyásából eredő kockázatok. A biztonság és megbízhatóság érdekében rendszeres tesztelésre és karbantartásra van szükség, és a szabályozói környezet gyakran előírja a felhasználói felügyelet fenntartását vagy a kezelő-monitorozó rendszerek alkalmazását.