Forróhorganyzás

Forróhorganyzás, magyarul hot-dip galvanizing, olyan felületvédelmi eljárás, amelynek során acél- vagy vasalkatrészeket teljes vagy részleges merítésben forró cinkfürdőbe helyeznek. A bevonat a cink és a vasfémek kölcsönhatásából kialakuló rétegek sorozatát képezi, így a termék korrózióálló felületet kap, amely hosszú élettartamot biztosít, különösen kültéri környezetben.

Az eljárás fő lépései közé tartozik a felület előkészítése: zsírtalanítás, mosás és savas tisztítás (pickle), majd lefestési vagy fluxáló oldat lekenése a tapadás elősegítésére. Ezt követi a merítés a forró cinkfürdőbe, amelynek hőmérséklete körülbelül 450 °C. A merítés után a terméket kiemelik, lehűtik és szükség esetén vizuális vagy nemzetközi minőségellenőrzéseken esik át. A bevonat vastagsága és összetétele a szabványoktól függ, például Európában az EN 1461 meghatározza a követelményeket és a bevonatsúlyt; az Egyesült Államokban pedig az ASTM A123 szabványokat használják.

Előnyök és alkalmazások: a forróhorganyzás kiváló korrózióvédelmet nyújt, különösen komplex geometriai formák esetén is. Gyakori alkalmazási területek közé tartoznak az építőipari szerkezetek, vasúti és közúti védőelemek, cső- és alkatrészrendszerek, gépészeti berendezések és mezőgazdasági eszközök. A bevonat hosszú távú védelemet biztosít, és minimális karbantartást igényel.

Korlátok és megfontolások: a folyamat energiaigényes és nagy hőmérsékleten zajlik, ezért nem minden geometriai forma tökéletesen befedhető. Bizonyos esetekben a bevonat ellenőrzése szükséges, például holiday-tesztekkel és vékony vagy görbe felületeknél is figyelni kell a tapadásra és a fosztozásra.