Fogvatartás

Fogvatartás a hatóságok által történő személyi szabadságának korlátozása a büntetőeljárás vagy a büntetés-végrehajtás során. A jogi értelemben vett fogvatartás célja a nyomozás vagy eljárás zökkenőmentes folytatása, a gyanúsított vagy vádlott jelenlétének biztosítása, a szökés megelőzése és a bizonyítékok védelme. Gyakorlati formái közé tartozik a rendőrségi fogvatartás a nyomozás alatt, valamint a bíróság által elrendelt ideiglenes vagy előzetes fogvatartás; továbbá a büntetés-végrehajtás keretében hozott intézeti fogvatartás is.

Jogszabályi keretek és eljárás szempontjából a fogvatartást csak meghatározott törvényi keretek között lehet alkalmazni. A fogvatartottat tájékoztatni kell az okokról, megfelelő jogi képviselethez és segítséghez kell jutnia, biztosítani kell számára az egészségügyi ellátást, és lehetőséget kell adni a hozzátartozóval való kapcsolattartásra. A fogvatartás időtartama és a további intézkedések felülvizsgálata rendszerint bírósági eljárás keretében történik, és a szükségesség megállapítására évente vagy a körülmények változásakor sor kerülhet.

Jogorvoslat és védelmi jogok: A sértett vagy gyanúsított jogi képviselethez, értesítéshez és jogorvoslathoz való jogát a büntetőeljárási jogszabályok védi. Ha a fogvatartás jogellenesnek bizonyul, a fogvatartott szüneteltetheti vagy megkísérelheti a szabadlábra helyezését. A fogvatartás nem azonos a büntetés-végrehajtással; a fogvatartás egy eljárási szakasz, amely a büntetés- végrehajtás megkezdéséig vagy megszüntetéséig tart.

Összességében a fogvatartás a személyiség szabadságának korlátozását foglalja magában a büntetőeljárás és a büntetés-végrehajtás különböző szakaszaiban, jogi védőmechanizmusokkal és felülvizsgálati lehetőségekkel kiegészítve.