Felületméret

Felületméret, magyarul felületi terület, a háromdimenziós test külső felületének mértéke. A felületméret mértékegysége a négyzetes egység, például m^2, cm^2 vagy mm^2. A felületméret összekapcsolható a test térfogatával és tömegével, és gyakran fontos tényező hőátbocsátásban, anyagfelhasználásban vagy reakciók sebességének vizsgálatában. Két alapvető változata ismert: a teljes felületméret (az összes külső felület területe) és az oldalfelületméret (a test oldalfelületeinek összterülete, a teteje és az alapok nélkül).

Szabályos alakzatokra gyakran egyszerű képletek adhatók meg. Téglatestnél a teljes felület F = 2(lw + lh + wh). Kocka esetén F = 6a^2. Gömbnél F = 4πr^2. Henger esetén F = 2πr(h + r) a teljes felületre. Gúla vagy piramis esetén a teljes felület F = B + L, ahol B a bázis területe és L a laterális felület, amelyet L = 1/2 p l ad meg (p a bázis peremhossza és l a meredek oldalhossz).

Nem szabályos testek esetén a felületet gyakran a testet alkotó síkidomok területeinek összegzésével számolják ki, vagy numerikus módszereket alkalmaznak, például hálózatos megközelítés esetén sokszögre bontva mérik az oldalakat.

Alkalmazások közé tartozik a hőátbocsátás és az anyagfelhasználás tervezése, a katalízis és reakciók felületi jellemzőinek vizsgálata, valamint biológiai rendszerekben a sejtek felületének szerepe. A felület-térfogat arány (SA/V) különösen fontos a kicsiny testeknél, ahol a felület aránya befolyásolja a folyamatok sebességét.