Felületkezelés

Felületkezelés olyan eljárások összessége, amelyek célja egy adott anyag felületének fizikai, kémiai vagy mikrostruktúrális tulajdonságainak megváltoztatása a funkcionális teljesítmény javítása érdekében. Gyakran alkalmazzák fémeken, de kerámiák és polimerek felületének módosítása is előfordul. A módosítások közé tartozik a kopás- és korrózióállóság növelése, a felület esztétikájának javítása és biokompatibilitás elérése.

A felületkezelés fő irányai közé tartoznak a mechanikai, kémiai, elektrokémiai és fizikai bevonási eljárások, valamint diffúziós vagy hőkezelési módszerek. Mechanikai eljárások például a polírozás, csiszolás és homokfúvás, amelyek a felület simaságát és érdességét módosítják. Kémiai eljárások közé tartozik a passziválás, kromát-konverziós bevonatok és oxidációs kezelések. Elektrokémiai és galvanotechnikai módszerek közé tartozik a galvanizálás (horganyzás) és különböző elektrolitikus bevonatok, míg a fizikai bevonási technikák közé tartozik a PVD és a CVD bevonatok képzése. Diffúziós és hőkezelési eljárások közé sorolható a nitridálás, karbonitridálás, indukciós vagy lézeres felületkeményítés, melyek rétegként vagy diffúzióként módosítják a felületet.

Felhasználási területek széles skálán jelennek meg, például autóiparban és szerszámgyártásban, orvostechnikai és ékszeriparban, valamint energiatermelésben. Fontos szempontok a költség, a környezeti hatások, a rétegvastagság és a tapadás ellenőrzése, az alkalmazandó alapanyag tulajdonságainak köszönhetően. A minősítés gyakran bevonatkészlet-mérést, adhézió- és kopás- illetve korróziós teszteket foglal magában.