Felületiesedés

Felületiesedés olyan kifejezés, amely egy rendszerben a felülethez kapcsolódó jellemzők megjelenését, kialakulását vagy dominanciáját írja le. A pontos jelentés a kontextustól függ, de általánosságban olyan folyamatokra utal, amelyek során a felület tulajdonságai — például a textúra, összetétel, rétegződés vagy interfacialis tulajdonságok — hangsúlyossá válnak.

A kifejezés gyakori a materiális tudományokban és a kondenzált anyagok fizikájában. Itt felületiesedés alatt értelmezhetjük a felületi rétegek fejlődését, felületképződést vagy felület facetálódását különböző növekedési, annengelési, maratási vagy irradiációs körülmények között. Gyakran kapcsolódik a felületenergia minimalizálására irányuló tendenciákhoz, ami adott esetben simább felületekhez vagy éppen egzakt, sík felületeket adó facetálódáshoz vezet.

Természettudományos és kémiai értelemben a felületiesedés utalhat epitaxiás vékonyfilmek kialakulására, interfacialis struktúrák formálódására, illetve a felületkialakulás által meghatározott stabil állapotokra. Geofizikai vagy geomorfológiai kontextusban a folyamat a felszín módosulását vagy felületképződését jelentheti a törmelékes, oldódó vagy erodált környezetben.

Mechanizmusai között megtalálhatók a termodinamikai hajtóerők (felületi energia minimalizálása), a kinetikai tényezők ( diffúzió, adatomok kapcsolódása) és a külső feltételek (hőmérséklet, környezet). Megfigyeléseket gyakran elektronmikroszkópos, AFM-szkennelés vagy profilometriai mérések segítik.

Megjegyzésként érdemes kiemelni, hogy a felületiesedés nem minden területen egységes szakmai terminus: jelentése technikai kontextustól függően eltérő lehet. Lásd még: felület, felületi energia, kérdéses felületi folyamatok.