Feltámadás

Feltámadás a halottak újraéledésének vagy új életre kelésének fogalma. A szó a keresztény teológiában legfőképp Jézus Krisztus feltámadására utal, amely a keresztyén hit központi eseményeként szolgál: a halál feletti győzelem igazolja Jézus istenségét és a halál utáni életbe vetett reményt. A feltámadás fogalma a kereszténységben a végső napok eseményeként is értelmezhető, amelyben a halottak feltámadnak. A liturgiában és az ünnepi naptárban a húsvét és a feltámadás vasárnapja a legfontosabb megemlékezések közé tartozik.

A hétköznapi nyelvben a feltámadás metaforikusan is használható, például egy személy gyógyulására, egy mozgalom vagy gazdaság fellendülésére, egy intézmény újjáéledésére vagy egy kultúra új életerére vonatkozóan. Így a kifejezés nem kizárólag vallási, hanem átfogó értelemben is megjelenik.

Historikusan a keresztény hagyományban Jézus feltámadásának tanát az első évszázadokra visszavezetik, amelyet a korai hitvallások és apostoli tanítások rögzítettek. A húsvét ünneplése révén ennek eseménynek a megünneplése vált a keresztény liturgia egyik alapkövévé. Más vallási hagyományokban is van fogalom a feltámadásra vagy hasonló eszmékre, de a magyar nyelvű kontextusban a feltámadás elsősorban a keresztény tanításokkal összefüggésben használatos.