Felmondás

Felmondás olyan jogilag kötelező eljárás vagy nyilatkozat, amely egy szerződés, leggyakrabban egy munkaviszony, megszüntetését eredményezi. Magyar jogban a felmondás kifejezést gyakran használják a dolgozó önkéntes kilépésére (munkavállalói felmondás), illetve a munkaadó által kezdeményezett megszüntetésre (munkáltatói felmondás). Gyakran előfordul közös megegyezés útján történő felbontás is. A fogalom az alkalmazási területen túl általánosan is előfordulhat, például más típusú szerződések felmondására is.

Munkavállalói felmondás: A dolgozó a munkaviszonyt írásban bejelentheti, és általában felmondási időt kell betartania. A felmondási idő a jogszabályban vagy kollektív szerződésben meghatározott, illetve a munkaszerződésben rögzített. A felmondási idő alatt a dolgozó továbbra is köteles dolgozni és jogosult a munkabérre. Probaidő esetén a felmondási idő rövidebb lehet, és a felmondás egyszerűbb lehet.

Munkáltatói felmondás: A munkaadó a munkaviszonyt kezdeményezi a dolgozóval szemben. Ennek írásos formában kell történnie és általában meghatározott felmondási idővel együtt érvényesül. Indokként lehet gazdasági vagy személyes ok, és a felmondásnak meg kell felelnie a jogszabályoknak, például tilos jogellenes okból történő megszüntetés.

Azonnali hatályú felmondás: Súlyos szerződésszegés vagy rendkívüli körülmény esetén alkalmazható, ilyenkor a szerződés azonnal megszűnik felmondási idő nélkül.

Közös megegyezés: A felek írásban egyezhetnek meg a szerződés megszüntetéséről, amely gyakran tartalmazza az esetleges juttatásokat vagy átfogó feltételeket.