Eruptiók

Eruptiók a vulkáni tevékenység egyik alapvető megnyilvánulásai. Olyan folyamatok, amelyek során magma és az oldott gázok a felszínre törnek vagy a felszín közelébe érve robbanásszerűen szabadulnak fel. A kitörések fő típusai a lávaáramlásos (effuzív) és a robbanásos (explozív). Az effuzív kitörések jellemzően hosszú lávaáramokat eredményeznek, míg a robbanásos kitörések hamufelhőket, kőzet- és gáztörmeléket juttatnak a légkörbe.

A kitörések hátterében a magma oldott gázainak nyomásnövekedése áll. A magma viszkozitása, összetétele és a vízgőz-tartalom meghatározza, hogy a felszabadulás inkább lávát vagy robbanásos eseményeket eredményez-e. Néhány robbanásos kitörés plinián jellegű, vulkanian vagy Strombolian lehet; phreatomagmatikus kitörések akkor alakulnak ki, ha víz érintkezik a magmával.

A kitörés hatásai közé tartozik a lávaáramlás, hamufelhő és köd, pyroklasztikus áramlatok, laharok, helyi pusztítás és regionális légköri hatások. Nagy kitörések globális rövid távú hűtést és aeroszol-kibocsátást okozhatnak.

A vulkánkitörések megfigyelése szeizmográfia, gázmérés, dőlésmérők és műholdas felvételek segítségével történik; a korai figyelmeztetések lehetővé teszik a lakosság védelmét és a szükséges intézkedéseket.

Ismert példák közé tartozik Krakatau 1883-as kitörése, Eyjafjallajökull 2010-es kitörése, és a Pinatubo 1991-es kitörése.