Epitópok

Epitópok az antigének azon specifikus részei, amelyeket az adaptív immunrendszer felismer és amelyhez kötődnek az antitestek vagy a T-sejt receptorok. Ezek a determinánsok határozzák meg, mely antigénréseket aktiválják a védekező mechanizmusok, és hogyan alakul ki a célzott immunválasz.

B-sejtes epitópok az antigén felszínén helyezkednek el és az antitestek kötődési helyeit adják meg. Lehetnek lineáris epitópok, azaz egymás után következő aminosavakból álló szakaszok, vagy konformációs (térbeli) epitópok, amelyeket a fehérje háromdimenziós szerkezete hoz létre. T-sejt epitópok rövid peptidek, amelyeket az MHC molekulák mutatnak be a T-sejt receptorainak; az MHC I általában 8–11, az MHC II pedig körülbelül 13–25 aminosavat tartalmazó peptideket köt meg.

Az epitópok feltérképezése, azaz az immunválaszt kiváltó részek meghatározása különféle módszerekkel történik, például szintetikus peptidekkel, mutációs analízissel, phage display-technikával vagy más magas áteresztőképességű vizsgálatokkal. Az immunrendszerben megjelenő epitópok lehetnek immunodominánsak vagy keresztreagálóak, és befolyásolják a válasz erősségét és minőségét.

Az epitópok ismerete alapvető a vakcinák és a diagnosztikai eszközök fejlesztésében. Epitóp-alapú vakcinák célja olyan konzervált, kívánt immunválaszt kiváltó epitópok kiválasztása, miközben minimalizálják a nemkívánatos reakciókat. A leírásuk és predikciójuk elősegíti az antigének jobb megértését és a célzott immunterápiák fejlesztését.