Emissziói

Az emissziói, vagy röviden emisszió fogalma az anyagok és energiák környezetbe történő kiáramlását jelöli. A legáltalánosabb értelemben ez levegőbe kerülő szennyező anyagok vagy üvegházhatású gázok összességét jelenti, de értelmezhető vízbe vagy talajba kerülő anyagokra is. Gyakoriak közé tartoznak a szén-dioxid (CO2), metán (CH4), nitrogén-oxidok (NOx), kén-dioxid (SO2) és a finom részecskék (PM). Emellett forrása lehet ipari folyamat, közlekedés, energiafelhasználás, mezőgazdaság és hulladékkezelés.

Az emissziók mérésének és nyilvántartásának keretei tömegben és időben értelmezhetők, például tonnák per évben (t/év). Gyakran használják a CO2e egységet, amely az üvegházhatású gázok hatását CO2-hoz hasonló egységben fejezi ki. Becsléseknél alkalmazhatók közvetlen mérések, tüzelőanyag-fogyasztási adatokból vett becslések, vagy emissziós tényezők, azaz konkrét anyagokra vonatkozó kibocsátási értékek.

Fő források közé tartozik az energia- és ipari szektor, a közlekedés, a mezőgazdaság és a hulladékkezelés. Az emissziók csökkentésére nemzetközi és nemzeti szinten szabályozások és gazdasági eszközök léteznek: kibocsátási normák, karbon ár (carbon pricing), cap-and-trade rendszerek és ösztönzők a megújuló energiák, az energiahatékonyság és a körforgásos gazdaság fejlesztésére, illetve a karbonfogás és -tárolás (CCS) technológiák alkalmazására.

Az emissziók hatása a levegőminőségre, az éghajlatra és az egészségre egyaránt jelentős. A pontos adatok és átlátható jelentések alapvetők a döntéshozatalhoz és a célzott intézkedések megtervezéséhez.